Édesapám, aki nem igazán volt beteges, aktívan dolgozó nyugdíjasként éppen hozzám indult fürdőszobát csempézni, amikor hirtelen rosszulléte miatt kórházba került. Válságos állapot, gyors CT vizsgálat, eredmény: agydaganat. Sürgős, gyors műtét, utána élet-halál harc. Komplikáció, újabb műtét, mi imádságban, de inkább aggodalmaskodásban, tehetetlenségben, mégis hitben vártuk az életben maradását. Kegyelem, hogy nagyon lassan bár, de lábadozott, de fél oldalára béna maradt. Pár hónap alatt javult ugyan, de utána újból láthatóan hétről-hétre gyengébb lett egészen addig, hogy az utolsó hónapjaiban ágyban fekvő, teljes kiszolgálásra szorulóvá vált. Akik ismerték, tudják milyen tettre kész, szorgalmas, mindig másokon segítő, példás hívő ember volt, ezt nemcsak azért írom, mert elfogult vagyok. Nehéz volt neki elfogadni, hogy kiszolgálják, és nem ő szolgál. Végig türelmes volt, hittel teljes, soha nem panaszkodott, állapotához képest életvidám volt. 2005. végén, gyors leépülés után, az Újév első napján elköltözött az Úrhoz. Ápolása során sok kérdés merült fel bennünk, az ismerőseinkben, rokonainkban is. Kadarkúton a szépkorúakkal töltött több mint 3 éves idő is termeli a kérdéseket, de a válaszokat is.
Trending Articles
More Pages to Explore .....